Galga túra (Galga 50) PDF Nyomtatás E-mail
2011. április 02. szombat, 00:00

(Bárányfelhők mosolyognak, lágy dombok szegélyezik lépteink)

Van tavasszal egy időszak, amikor, akárcsak ősszel, nem csupán a hars zöldek uralkodnak a tájon - hanem a pasztell sárgák, lágy vörösek és halványzöldek, az ezerféle árnyalatban kihajtó fák színei. Mindezt pedig csodálatosan szép bárányfelhős meleg koronázta felülről. Pedig kissé ködösen indult a reggel...

...és el is aludtam (igaz, ez nálam annyit jelent, hogy némi lazulós gondolkodás után háromnegyed ötkor csak ránéztem az órámra, s már pattantam is.) Villámgyors pakolászás után ötkor már indultam - bár nem értem hatra a rajtba, még bőven egyjegyű volt rajtszámom így is.

Nagyon kedves a rendező csapat, s nagyon kedvesek voltak a falubéliek is, ezt reggeltől délutánig folyamatosan tapasztalhattam.

Az első ellenőrzőpont engem is kicsit meglepett; messziről azt hittem, ők is csak a kedves falubéli kíváncsiskodók közé tartoznak; de nem, jól lepecsételték a lapom:)

Aztán az első szakaszon diófákon csüngő szalagok mutattak utat, de hamar kikeveredtünk folyópartra. Egy-két kóbor ködpamacs még akadt itt is, meg jó lucskos volt a fű - de már lehetett érezni, hogy szép idő készül.

A második pontnál találkoztam először gyerekcsapat pontőrökkel - ez később végigkísérte a napot, s külön nagyon örültem neki.

A harmadik pontnál kiugrottam az útvonalról, s elszöszöltem kicsit a románkori templomnál, mert hallottam hírét, hogy nagyon szép. Talán érdemes lenne egy kanyar erejéig felvinni a túrát odáig (s ha még belülről is meg lehetne tekinteni, az nagyszerű lenne.)

Aszód mellett suhantunk el (s mellettem néhány futó és egy gyorsléptű gyalogos), majd hamarosan megszemlélhettük a térség fémgyűjtő munkásainak keze nyomát - a vasúti híd fémjárdája mellett egy részen levágták a korlátot. Még szerencse, hogy a pallót nem vitték el:) akkor lenne igazán izgi a túrázó élete. (Nem, a séta nem volt veszélyes, egyáltalán - csak nekem van jól fejlett tériszonyom.)

Domonyban is kedves közönségünk volt, többen kérdezték, mit is csinálunk mi errefelé, majd mosolyogva kívántak jó utat. Így igazán kellemes a séta ...

Itt már komoly ereje volt a napnak, úgyhogy balkanyar előtt vedlettem egyet - ekkor többen is előztek, majd a kaptatón még egy páran - síkvidéki medvenéni vagyok én az emelkedőn felrohanáshoz:) - úgyhogy hagytam magam. Meg peches is, a nap egyetlen sárfolyamába jól belecuppantam, s majdnem fogságba is esett a jobb bakancsom. Jól néztem ki, amíg le nem tisztogatta a száraz tavalyi fű a nagyját.

A dombtetőn esett egy kis dzsindzsharc - valószínűleg rosszul értelmeztem valamit, mert egy szalag után hirtelen megszűnt a nyom (no, itt kellett volna villámgyorsan visszafordulnom), de kóbor kessernyanya a susnyán keresztül támad, hát egészségére váljék.) Különösen harcias kedvű kökénycsemeték harapdálták a lábaim. Hát a kökényt nagyon szeretem mindig, mindenhol - de nem éppen ezért a sunyi tulajdonságáért, gondolhatjátok... Aztán persze összefutott a két csapás, s visszasoroltam ugyanazon két túratárs közé, akik közül kiálltam egy kis bozótharcra - az élmény viszont már az enyém maradt.

Lassan beértünk Vácegresre - különösen kellemes meglepi ért: nem szokványos dolog a tojásos szendvics, de aki ezt kitalálta, rokonlélek, mert azt én is nagyon-nagyon szeretem:), úgyhogy nem volt kérdés, hogy milyet választok a háromféléből. Egy sporttárs nagyon pihegett (nem akartam a számat tátani, de mintha nem lett volna valami fényesen.)

Hosszú lejtmenet Domonyvölgy felé, homokos utak (amin hosszú kilométereken át követtem Pepitatalp túratárs nyomát - ha elbambultam is, csak gyorsan csekkoltam a földön, hogy igen! jó úton járok.) Kicsit soká jött a következő ellenőrzőpont (legalábbis én éreztem úgy, kicsit elszálltam mentálisan.)

Aztán hármas út, virító piros kabát, majd végrevégre letérve szerelvényigazítás - huncutkedvű fiúk az úton nem is tudom, minek nézhettek - a végén már csak bakancslengetve felelgettem a dudálásokra.

Az erdőbe érve, a Zöldház után meglepett, hogy azon az irgumburgum dörgedelmes kapun bizony be kell menni (illetve mellette a vadlétrán.) Lehet, kicsit bátrabb lettem volna, ha erre hangsúlyozottan kitér az itiner.

(És itt egy kis kitérő. A rendezők nagyon-nagyon kitettek magukért, mindenben, s a szalagozás is nagyon egyértelmű volt. Ezért lepett meg az, hogy innentől a Bika-tóig valami változott. Stratégiai pontokon nem volt szalag, hogy elágazások után 2-300 méterrel újból megjelent, ilyesmire gondolok. Idáig egyáltalán nem ez volt jellemző. Aztán, nagyon figyelve megtaláltam néhány szalagcsonkot ágakon, ill. -darabot út szélére szórva. Valaki nagyon jól szórakozott aznap, hogy leszedegette a szalagozást. Na de sebaj... hogy is van? ugyanazért a pénzért többet mehettem - mert pár kanyart azért sikerült így benéznem. Majd a Bika-tó után megszűnt a probléma.)

A tónál lefüleltem a lefülelni valót, majd logolás után visszatértem az útvonalra. Nagy élet van errefelé, bár az ízlésemhez képest néhány család túl hangosan volt.

Az a domb... nagyon tetszett (a végén, pont ezért, ilyen kitűzőt választottam magamnak) - hanem amikor a pontőr tájékoztatott a további útvonalról - no, ott majdnem elsírtam magam (ketten ballagtunk a domb peremére, én és a tériszony.) Aztán, szégyen, nem szégyen, de gatyaféken abszolváltam a lejtőt. Úgy meglepően egyszerűen ment a dolog. Harapós kökénycsemeték sem inzultáltak.

Az utolsó ponton ismerős is akadt. Már nagyon bamba voltam, vagy csak az nem segített, hogy múltkor vagány napszemüvegben láttam, de aztán már hatttttározottan ismerős volt:) Aztán lassan, némi kerülővel lejutottam végre a faluba.

Újból szembesültem a rendezők kedvességével, majd az oklevél átvétele után rengeteg teát s némi lilahagymás zsíroskenyeret tüntettem el. Szép kerek volt a nap:)

Köszönöm a rendezők fáradozását, nagyon jól éreztem magam.

 

Naptár

<<  Július 2020  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
    1  2  3  4  5
  6  7  8  9101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Keresés

Free template 'Colorfall' by [ Anch ] Gorsk.net Studio. Please, don't remove this hidden copyleft!